Olvass úgy, mint Superman? A gyorsolvasásról őszintén

A gyorsolvasás ígérete egyszerű és vonzó: ugyanannyi idő alatt kétszer, háromszor annyit elolvasni. A weben ehhez programok is születtek. A legismertebb megoldások a szöveget szavanként vagy rövid szócsoportonként villantják fel a képernyő közepén, egyre gyorsuló tempóban. A szem nem mozog, nem ugrik vissza, csak figyel. Az első próbálkozás tényleg lenyűgöző: percenként több száz szó, és mintha értenénk is.

Mit csinál valójában egy gyorsolvasó program?

A módszert a szakirodalom gyors soros megjelenítésnek (RSVP, rapid serial visual presentation) hívja. A program a szemmozgást spórolja meg: nem kell sorról sorra haladni, és nem lehet visszaugrani. Csakhogy a visszaugrások nem hibák. Olvasás közben rendszeresen visszanézünk egy-egy szóra, mert a mondat vége átértelmezi az elejét. Ha ezt elvesszük, a sebesség nő, a megértés viszont jellemzően csökken, főleg nehezebb szövegeknél.

Az olvasáskutatók egybehangzó tapasztalata, hogy sebesség és megértés között átváltás van. Lehet gyorsan olvasni, de akkor kevesebb marad meg. Amit a gyorsolvasó tanfolyamok és programok valóban jól tanítanak, az valójában az átfutás: a szöveg szerkezetének gyors feltérképezése címek, első mondatok és kulcsszavak alapján.

Az igazi kérdés: mit kell elolvasni?

Ha a napi olvasnivaló túl sok, a megoldás ritkán a gyorsabb olvasás. Inkább a válogatás. A legtöbb munkanapon kétféle szöveg jön szembe:

1. Amit csak tudni kell, hogy létezik. Körlevelek, hírlevelek, jelentések, amelyekből egy szám vagy egy döntés számít. Ezeket bátran át lehet futni.
2. Amit érteni kell. Szerződés, szakmai cikk, egy kolléga részletes javaslata. Ezeket nem lehet felgyorsítani anélkül, hogy a lényeg el ne veszne.

A baj ott kezdődik, amikor a kettőt összekeverjük: a fontos szöveget is úgy olvassuk, mint egy hírlevelet, két beérkező levél között, félszemmel.

Kétféle olvasás, két külön idő

Mi azt javasoljuk, hogy a kétféle olvasásnak legyen külön ideje és helye. Az átfutás mehet egy blokkban, akár délelőtt egy negyedórában. Az elmélyült olvasáshoz viszont csendes környezet kell: egyetlen ablak, bezárt levelező és csevegőprogram, és ha lehet, papír vagy a cikk nyomtatható változata. A sok nyitott fül csapdájáról a böngészőkről szóló írásunk szól.

A gyorsolvasó programokat érdemes egyszer kipróbálni, mert jól megmutatják, mennyire passzívan is tudunk olvasni. A szupererő azonban nem a sebességben van, hanem abban, hogy tudjuk, melyik szöveghez mennyi figyelem jár.