A Google Gears hatásai

A Google Gearsről írtam korábbi Offline webalkalmazások című posztomban, az azóta eltelt másfél hét alatt immár fel lehet mérni a Google bejelentés hatásait is. Összefoglalva a dolgot: a webfejlesztői közösség rendkívül pozitívan fogadta a lehetőséget, úgy tűnik, hogy a kiterjesztéssel valóban sikerült jól használható, és a fejlesztők által is hasznosnak gondolt lehetőséget sikerült megvalósítani.

A fejlesztők rácsaptak az új lehetőségekre, ennek köszönhetően több fontosabb fejlesztői könyvtár, sőt, pár szolgáltatás is (pl. a Remember The Milk) használja és kihasználja azokat. A Google Gearst fejlesztő csapat már a fejlesztés ideje alatt együttműködött az egyik nagy keretrendszer , a Dojo fejlesztőivel, így az már a megjelenéskor támogatta a lehetőségeket (a Dojo volt az egyik olyan keretrendszer, mely az offline adattárolás különböző módozatait próbálta meg az eddigiek során is feszegetni).

A Gears kapcsán főként azt emlegeti mindenki, hogy offline alkalmazások fejlesztését segíti kiemelten, azonban a valóság az, hogy nem csak ezt tudja. 3 fő része van, az egyik statikus erőforrások helyi elérését, a második adatok a böngészőbe épített adatbázisban történő tárolását, míg a harmadik JavaScript programrészletek párhuzamos futtatását teszi lehetővé. Nézzük, melyik mit is jelent a felhasználó szemszögéből.

A statikus erőforrások, vagyis HTML oldalak, képek, JavaScriptek, de PDF és bármilyen más állományok helyi elérhetőségét lehetővé modul valójában egy nagy ügyesen felokosított cache mechanizmus. A böngészők eddig is képesek voltak ilyen jellegű állományok első letöltés után helyben történő tárolására, a Gears mindezt okosabban és jobban menedzselhetően teszi lehetővé. Ezeket az erőforrásokat a háttérben tölti le a böngésző. Alkalmazására egy példa: az adott oldalhoz kapcsolódó súgó állományt azonnal elérhetővé tehetjük, vagy az alkalmazás ikonjait különösebb várakozás nélkül, a szerverhez egyáltalán nem fordulva érhetjük el. Ez az első letöltések után jelentős gyorsulást eredményezhet az alkalmazásban, mivel az koncentrálhat a valódi adatokra a hálózati forgalmat illetően. Ez a funkció nem csak offline alkalmazások esetén hasznos. Egyik érdekes trükk például egy blog friss bejegyzéseinek háttérben történő letöltése, mely szokatlanul gyors navigációt tesz lehetővé.

Itt jegyezném meg, hogy a Google nem korlátozta az ezzel a funkcióval helyben tárolható állományok mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy azok akár a teljes merevlemezünket felzabálhatják, akár tudtunkon kívül is. A filozófia kettős ezen döntés mögött. Egyrészt a hozzáállás az, hogy ha gond lenne belőle, kihozzák a következő verzióval a limitálás lehetőségét, vagyis elsőre teljesen megengedő, liberális, barátságos hozzáállást tesztelnek, majd szigorítanak, ha kell. Ez szerintem nagyon pozitívan fog hatni a fejlesztésekre. A másik része a filozófiának az, hogy a Google Gears használatát a felhasználónak engedélyeznie kell, s a felhasználó felelőssége, hogy egy alkalmazásban megbízik-e. Amennyiben igen, akkor az alkalmazás korlátlanul gazdálkodhat, és garázdálkodhat

A másodikként említett modul gyakorlatilag egy adatbázisszerver funkcionalitást létesít a böngészőnkben. Bár természetesen szó sincs Oracle/MySQL szintű funkcionalitásról (semmi szükség nem lenne rá), a felhasznált SQLite egy nagy tudású rendszer. Kevés felhasználóra van optimalizálva, s abból adódóan, hogy a böngészőt jellemzően egyszerre egy felhasználó használja, ez így teljesen rendbenlevő is. Az alap SQLite funkciókon kívül egy mind a fejlesztők, mind a felhasználók számára igen fontos extra funkcionalitást is elhelyeztek bene, mégpedig a szabadszavas keresés lehetőségét. Nagyon-nagyon erős túlzással: a helyi adatbázishoz egy mini Google-t is kapunk, így rendkívül hatékonyan fogunk tudni keresni az adatokban. Ez a modul az adatok könnyű tárolását, illetve az előző modulhoz hasonlóan a sebességet, gyors alkalmazások készítését célozza meg.

Ami az így tárolt adatok biztonságát illeti, nagyon szigorú hozzáférési politikát valósított meg a Google: csak és kizárólag az a domain férhet hozzá az adott adatbázishoz, amely létrehozta azt. Ez még a cookie-hoz képest is szigorúságot jelent, ahol adott esetben egy másik aldomain is hozzáférhetett az adathoz. Az adatbázisok nincsenek kódolva eltárolva, tehát aki hozzáfér a gépünkhöz, az az adatbázishoz is hozzáfér. A felhasználótól történő jelszókérés, mely lehetővé tenné a kódolást a Google szerint túl macerás, és csak problémát okozna, más valódi megoldás pedig nincsen. Az alkalmazás írója persze dönthet úgy, hogy az adatbázisban valamilyen kódolással tárolja el az adatokat.

Végül a harmadik modul is a sebességről szól. Alapvetően a JavaScript nem támogatja több szálon futó programok készítését (ha látunk párhuzamos futtatást, valójában az is egy szálat jelent). Ez általában nem okoz gondot, de a webalkalmazások esetében már sokszor jól jön, ha egyszerre több műveleten gondolkodhat az alkalmazás. Az alap “párhuzamos” futáshoz képest ez jelentős hatékonyságnövekedést eredményezhet.

A Google Gears fogadtatása a fentiek alapján tehát nem véletlenül igen jó. Nem csak offline alkalmazások, hanem online-ok esetében is sebességnövekedést érhetünk el, ráadásul a fejlesztés is gyorsabb lehet az új funkciókkal. A felhasználók számára ezek igazán jó hírek.